Interjú Jaksity György közgazdásszal

Miért, hogyan kötődsz a képzőművészethez?

Szórakoztató, elgondolkodtató kalandnak tartom a műtárgyakkal, művészekkel létrejövő és folyamatosan alakuló kapcsolatot. Nem vagyok kimondottan gyűjtő, viszont a saját örömöm mellett a vásárlásra legalább annyira motivál, hogy ez misszió is, a kortárs kultúra létrejöttének, fejlődésének támogatása. Ezen túlmenően a non-profit programjainkban, a Concorde-ban és az alapítványi munkában is előszeretettel kapcsoljuk össze a kortárs művészetet és a szociális, egészségügyi projekteket. Legutóbbi ilyen esemény a Fogadj be program keretében a Műcsarnokban szervezett kiállítás és aukció volt, amelyen autista alkotók művei szerepeltek és keltek el nagy sikerrel.

Miért jársz a kortárs vásárokra?

Amennyire „hanyag” gyűjtő vagyok legalább annyira „lusta” kiállítás és vásárlátogató vagyok, szabályszerűen oda kell valakinek ráncigálni, mert különben egyszer csak észreveszem, hogy az asztalomon sorakozó meghívók már lejártak. Amikor viszont már ott vagyok nagyon izgalmas és persze a saját gyűjteményem, és a Concorde non-profit projektjei szempontjából is hasznos, ötleteket adó élmény. Sok ismerősömmel, művészekkel is ilyenkor találkozom, vagy ilyenkor teljesen más beszélgetések jönnek létre mint más alkalmakkor.

Szerinted milyen energiák mozognak ezekben a terekben?

Ezen még sohasem gondolkodtam, engem alapvetően mindig arra motivál, hogy rendszeresebben, tudatosabban foglalkozzak a saját gyűjteményemmel, illetve azzal, ami történik, folyamatosan változik körülöttem a világban és amit ebből a kortárs kultúra leképez. Szórakoztatnak a szerepjátékok, amiket sokan az ott lévők közül játszanak.

Túl az ott látható és vásárolható anyagon, mitől működik egy ilyen pár napos esemény?

Benne van sokak számára a kötelező ottlét, a pofavizitelés, az üzlet, a gyűjtői késztetés, számomra akkor vonzó, ha szórakoztat, kikapcsol, ugyanakkor ötleteket ad, olyan új ismereteket, ismeretségeket hoz, amelyek illeszkednek valamilyen módon az úthoz, amelyen járok, de új irányokba is lökdös.

Legutóbbi-ehhez a területhez kötődő  – jó élményed hol volt?

Pár hete Berlinben az Art Forumon, illetve azokban a napokban galériákban, magángyűjteményekben és az elkerülhetetlen, kapcsolódó bulikon. De Berlin amúgy is mindig az egyik legizgalmasabb és ugyanakkor legbefogadóbb, legjobban megélhető európai város, amikor az ember „kultúrturista”, az egész város egy nagy kiállítás. Jó egyvelege Budapest balkáni dekadenciájának és a skandináv városok letisztultságának, élhetőségének, ugyanakkor van benne Párizs nagyvonalúságából, de nincs benne pökhendisége, benne van London modernsége, de nem a pénzkultúrája.

Kedvenc művészeti filmed és/vagy könyved?

Nem tudom mit értünk művészeti filmen, művészetről, egy művész életéről, a filmművészetről szóló…? Hirtelen egy sem ugrik be. Könyvben Van Gogh levelei.

Ismersz zenészt, bármelyik korszakból, akiről tudod, hogy erős képzőművészeti kötődése is van/volt?

Sok van, szinte elkerülhetetlen volt a kettő erős kapcsolata minden korszak váltó mozgalom idején. Én a nyolcvanas években a Lacáék, Öcsikéék, egyáltalán a Vajda Lajos stúdió, az EK, Kontroll alternatív művészetén nőttem fel, ez nagyon közel áll hozzám a mai napig. Nagy Kriszta és a Tyereskova. Warhol és Lou Reed közös munkái, a Factoryban, a videóik –  bár azt sajnos élőben nem láttam, épp óvodába készültem, csak Reedet koncerten Budapesten. Lennon és Yoko Ono. Hosszan sorolhatnám, most ők ugranak be.